Egyszerűség, sokszínűség és rendkívüli termékenység – ezekkel a gondolatokkal mutatta be Berki Béláné csütörtök délután a művelődési házban Horváth Szabolcsot.
A szerző, aki Szabó Julianna írónővel, mentorával érkezett a könyvbemutatóra hosszan mesélt műveinek keletkezési körülményeiről, és az indulás nehézségeiről. Tizennégy évvel ezelőtt, 16 évesen kezdett verseket írni, először csak a maga, majd közvetlen környezete számára. Akkor határozta el, hogy 300 verset ír egy kötetbe, ami öt és fél évig tartott. A befejezést követően három évbe telt, mire kiadót talált.
- A könyv megjelenését követően szerettem volna egyéves szünetet tartani, de barátaim unszolására újra belekezdtem. Így született meg a Visszatapsolva című munkám, amiben 100 verset gyűjtöttem egybe – fogalmazott Horváth Szabolcs, a kortárs költő, akinek hamarosan nyomdába kerül nyolcadik kötete, és már a kilencediken dolgozik.
Írásait azonban nem csak a nagy számok, de az emelkedő minőség is jellemzi. Az egyre komolyabb témák egyre komolyabb stílust, egyre mélyebb lírai elmerülést igényelnek a szerző részéről – mondta mentora.
A 30 éves fiatalembert talán Takács Piroska író jellemzése mutatja be igazán: Horváth Szabolcs semmiképpen sem mondható átlagos költőnek. Kifogyhatatlan szorgalommal ír és törtet előre az írói szakmában. Úgy tűnik olyan, mint egy motor, soha nem áll le. Szerintem az utolsó lélegzetéig alkotni fog. És mi ebben a legszebb? Számára minden egyes olvasója fontos, csak értük dolgozik.