Hívunk és várunk mindenkit, akit egy kicsit megérintett a magyar költészet és annak egyik legnagyobb alakja, József Attila! – ezzel a gondolattal invitált mindenkit A Vértes Agorája Költészet Napi programja április 7-én a vértessomlói Művelődési Házba, a hívó szóra sajnos alig páran érkeztek, így igazán családias hangulatban telt a rendezvény.
A Vértes Agorája által rendezett, hazai és határon túli versenyzőket érintő, József Attila nemzeti vers- énekelt vers és prózamondó verseny különdíjas előadóitól, Kaszás Józseftől és Müller Mátyástól hangzottak el a magyar költészet közismert alkotásai – többek között – Petőfi Sándortól, Weöres Sándortól, Babits Mihálytól, és természetesen József Attilától. Ahogy elhangzott, a két előadó a civil foglalkozása mellett nagyon sok időt tölt a versek közelségében, életük a versmondással válik teljessé.
Már az ajtón belépve elpárásodott a tekintetet a könnyektől Pfiszterer Jánosné, Micike tanító néninek, hiszen – mint mesélte – számára az irodalom, a líra, a költészet mindig is a lélekemelést, a lélektöltődést jelentette. De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Jó ruhába járni kelni, S öt forintér kuglert venni… - idézte az ismert sorokat, amiket már gyermekként magába szívott, majd sorban következtek a József Attila citátumok, hiszen imádja a költészetét. Azt is elmesélte, hogy a sors milyen kegyes volt hozzá: annak idején a költőóriásból érettségizett. Talán nem véletlenül, hiszen mindenki Micike tanító nénije 84 esztendővel ezelőtt éppen április 11-én született...
A 20. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő tehetségének, József Attilának (1905–1937) a költői pályája az 1920-as években indult. A szegény családból származó költőt és két lánytestvérét 1908-tól kezdve édesanyjuk egyedül nevelte, majd 1910-ben kisebb testvérével együtt Attila nevelőszülőkhöz került. Alapfokú iskoláit a budapesti Ferencvárosban végezte, gimnáziumba Makóra járt, majd a szegedi egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait. Juhász Gyula biztatására még gimnazista korában jelent meg első, a Szépség koldusa című verseskötete, 1922-ben Szegeden.
A hagyományos formák elvetésével és újak létrehozásával kísérletező stílusirányzatot a lírában a lázadó hangvétel, a poétikai szabályok elvetése, társadalomkritika jellemezte. Visszatérő versformája a szabadvers.
József Attila líráját az egyéni képalkotás, a gyakran élőbeszédszerű szöveg, az elvont gondolati tartalmak (például idő, szabadság, hagyomány) megfogalmazása jellemzi. Költeményeiben visszatérően jelenik meg a lázadás motívuma, amelyhez többnyire erőteljes társadalomkritika társul.