Milyen bájosak! Az ott az én unokám! – sóhajtottak fel és büszkélkedtek mosolyogva az általános iskola 2.a osztályának csengettyűs előadása és Betlehemes játéka alatt többen is december 14-én az Idősek Napközi Otthonában, s amikor elérkezett a taps ideje, könnyes tekintettel ütötték össze tenyereiket a megajándékozottak.
Az otthon kollektívája idén is szívből jövő szeretettel, gondoskodóan készült az ünnepségre, s a gyerekek előadása mellett szépen feldíszített karácsonyfával, ízletes falatokkal, finom süteményekkel, teával varázsolt meghitt hangulatot a környei és vértessomlói klubtagok számára, megvalósítva Halász-Becker Anita szolgálatvezető gondolatait: azt üzeni a karácsony, hogy meg kell tanulnunk tiszta szívvel, szeretettel örülni. S az igazi öröm csak akkor, és úgy születhetik meg szívünkben, ha másokat, embertársainkat is örvendeni látjuk, ha a betlehemi istálló fényei nem csak a mi arcunkat világítják meg, hanem mindenkiét. Az ünnep szépségét nem az ajándékok nagyságával kell mérnünk, hanem egy olyan ajándékkal, amiből mindenki kaphat, amit mindenki adhat, s ez nem más, mint a szeretet...
Süliné Muschitz Zsóka verssel, csendes, meghitt szavalattal ajándékozott. Alföldi Géza „Ha nálunk született volna...” című versét 69 évvel ezelőtt, Szenteste vetette papírra, megálmodva, ha a kis Jézus Cegléden, vagy Kecskeméten, a Hortobágyon ha született volna, az első Karácsony igaz történetéről miként szólna ma a bibliai monda... „Kint az égen holdfény ragyogott. Házra, tájra ezüstszín-port hintett. S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában, ím, megszületett a régenvárt Kisded… A szomszédságból akadt bölcső… Nagy Andráséktól csipkés kis paplan. S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában, a kis teknő körül szép kör-alakban… Jaj de szép… s fiú!… Nézd csak, apjuk!… Ujjongott Rozál, míg óva mosta… És ígyen született meg az Isten Gyermek… … Már… hogyha nálunk születhetett volna!…
Az ünnep eljövetelét jelezték és a Karácsony üzenetét örökítik tovább a klub tagjainak szívében, otthonaikban a kedves emlékek mellett azok a textil díszek is, amelyeket a szolgálat munkatársai készítettek, s ajándékozták meg velük az időseket azzal a kívánsággal, hogy őrizzék meg az ünnepi percek morzsáit az eljövendő év hétköznapjaira, hogy azokból is kicsit ünnepit, kicsit méltóságteljest varázsoljanak...