Mi visz rá valakit, hogy embert próbáló feladatra vállalkozzon? Mi ad erőt? Mi viszi előre?
Miből töltekezik? – feltehetően ezek a kérdések kavaroghattak mindazokban, akik ellátogattak november 22-én a környei Művelődési Házba, ahol a vértessomlói Batin Péter tartott képes beszámolót az ausztriai Mariazellből induló és Csíksomlyóig tartó zarándokútjáról.
A megjelenteket a program ötletgazdájaként Láng Éva köszöntötte, s mint elmondta, tucatszor zarándokolt Csíksomlyóra, s minden alkalommal „cudarul elfáradva, ámde lelkileg meggazdagodva” tért haza. Idén úgy hozta a sors, hogy a televízión nézhette csak a búcsút, s ott látta a Batin Péterrel készült interjút, amiből kiderült, hogy három hónapig gyalogolt társával, a látássérült Puskás Antallal. Éreztem, hogy Péter egy csodálatos ember, aztán azt is megtudtam, hogy itt él tőlünk pár kilométerre, Vértessomlón. Akkor döntöttem úgy, hogy meg kell ismerni ezt a fantasztikus embert – osztotta meg gondolatait, s adta át a szót a zarándoknak, aki perceken belül meg is válaszolta a minden bizonnyal mindenkiben felmerülő „miért?” kérdést.
Péter gyermekként nagyon sokat hallott nagymamájától a zarándokútjairól, a „meséket”, történéseket mindig örömmel hallgatta, s mély nyomokat hagyott benne. A nagymama földi útja 2010-ben ért véget, s életének utolsó napjaiban az unoka ígéretet tett, hogy az elmesélésekből már jól ismert zarándokutakat, Péliföldszentkereszt, Pannonhalma, Csatka, Bodajk, maga is végigjárja. Ígéretét a mai napig tartja, évente 8 napot gyalogol a rövid zarándokutakon, de tavaly nyáron például a világhírű czestochowai kegyhelyre, Lengyelország lelki fővárosába, a Fényes Hegyre vezetett 640 kilométeres útja 30 nap alatt, akkor is Puskás Antallal.
Idén a Mária Út nyugat-keleti főágát, tehát a Mariazelltől Csíksomlyóig tartó 1400 kilométeres szakaszt tűzték ki célul, s mint Környén elmondta, a szervezésért hatalmas köszönet jár Fehér Péternek, a Mária Út Közhasznú Egyesület tagjának, akitől két dolgot kért: úgy tervezze az útvonalat, hogy május 17-én szeretnének Csíksomlyóra érkezni, és 15 pihenőnappal kalkuláljon. E szerint készült el a menetrend, ami alapján, bár többen óvva intették őket a tél miatt az osztrák szakasztól, március 4-én megkezdték a zarándoklatot. Útjuk második napja be is igazolta, hogy nem voltak alaptalanok az intések: 80-100 cm-es szűz hóban kellett megtenniük 11 kilométert. Volt, hogy elsüllyedtek, s egy menedékháznál még az is felmerült, végül sikerül-e odaérniük aznapi szálláshelyükre. A 29 napos lengyelországi zarándoklatom alatt nem fáradtam el annyira, mint azon az egyetlen napon – idézte fel Batin Péter, ugyanakkor azt a jóleső élményét is, hogy Ausztriában nagyon sok helyen találkoztak kereszttel, s szinte mindenhol nyitva voltak a templomok. A nehéz kezdetet végül időjárás tekintetében kedvező folytatás követte, hiszen – ahogy mesélte – a 76 nap alatt csupán háromszor kellett elővenniük az esőkabátot.
Hetekig, hónapokig tudnék mesélni – fogalmazott egyszer, s valóban, szinte minden útszakaszhoz kapcsolódott valamilyen élmény, az az érzés pedig szintén végigkísérte zarándokútjukat, hogy mindenhol nagy szeretettel fogadták őket. Péter számára mégis talán az volt a legcsodálatosabb, amikor Vállajnál átlépve a magyar-román határt, a határkőnél két férfi így köszöntötte őket: Isten hozott benneteket!
A kezdeti nagykabátot ott már pólóra cserélték, Csíksomlyó felé pedig egyre nőtt a sajtó érdeklődése, ami kettős érzéseket váltott ki a két zarándokból. Jó volt tudni, hogy így is hírt adhatnak magukról a hazaiaknak, ugyanakkor minden interjú közben azt számolgatták fejben, hogy egy 2,5 órás forgatás 8 kilométer...
Parajdhoz közeledve a medvék és pásztorkutyák miatt figyelmezették őket, s mint megtapasztalták, ez utóbbi állatok veszélyesebbek. Egyszer négy nagytestű pásztorkutya körbekerítette őket, de végül 20-25 perces kiabálás, bottal távoltartás után előkerült a pásztor is. Május 13-án már egy mintegy százfős zarándokcsoport tagjaként folytatták útjukat Parajdról a Mária-út utolsó száz kilométerén Csíksomlyó felé, az ötödik napon a Hármaskeresztnél Böjte Csaba ferences szerzetes is csatlakozott a gyaloglókhoz. Az eredeti tervnek megfelelően, május 17-én érkeztek meg Csíksomlyóra lélekben feltöltekezve, megerősödve.
Ez a 76 nap olyan lelki élményt nyújtott, amit át kell élni. Arra buzdítok mindenkit, ha nem is ilyen hosszú útra, de akár egy Vértessomló – Oroszlány távra vállalkozzon, hiszen a rövid zarándokutakon is megtapasztalhatók kitörölhetetlen lelki élmények – fogalmazott a zarándok. Zarándokútjukat Brenner János vértanú szellemisége kísérte: „Brenner János vértanú, légy a magyar ifjúság példaképe…”