Hirdetmény
2024. november 19., kedd 12:30
Véleményezési dokumentáció a Somlóhegyi tó környékének szerkezeti és szabályozási módosításáról.
Vértessomló története
A Vértes hegység északnyugati lejtőinek előterében a Somlyó-hegy lábánál, rendezett utcáival, szép házaival, festői környezetben terül el Vértessomló község.
A település és környéke már a római korban is lakott hely volt. Az első írásos említés 1426-ból való, amikor Somolya néven szerepel Zsigmond király oklevelében. A török uralom alatt elnéptelenedett, a települést akkor Pusztasomló néven említik. 1734-37 között Esterházy József gróf katolikus németeket telepít ide. Ők sokféle változatban ejtették ki és használták írásban a település nevét: Semle, Zsemle, Zsömléd, Schemling. Végül 1890-ben miniszteri rendelettel a Vértessomló elnevezést kapta.
1736 előtt az erdőszéli kápolna mellett magányos remete élt. A düledező kápolnát a kegyúr megnagyíttatta és szentélyt épített hozzá. A templom oltárképe a bécsi kapucínusok által őrzött Mária kegykép másolata. A kápolnát 1875-ben barokk stílusú templommá alakították. Búcsújáró hely lett.
A gazdaságföldrajzi tényezők döntően befolyásolták a német ajkú lakosság életét. Elsősorban fakitermeléssel, kőfejtéssel, mészégetéssel, földműveléssel foglalkoztak.A XVIII. Század végén az itt lakók közvetlen a felszín alatt húzódó szénrétegre bukkantak. 1780-ban kezdődött a szénkitermelés, mely 1893-ig folyt. A település környékén találhatók a XIV. századi eredetű gótikus Vitány-vár romjai és a körülötte elterülő 67 hektáros parkerdő.
Építkezési stílus Vértessomlón
A XVIII. Században betelepített németek egy utcából álló "úti falvak" lakosai lettek. A házakat sárfalból (vályogból) építették elöl két ablakkal. Az épületek a területen hosszan nyúltak el. A gangos kialakítás itt is jellemző. A falakat fehérre meszelték. Az első udvarban kapott helyet a pince, melyet két részre osztottak. Az egyik volt a borospince, a másikban a télire eltett zöldségeket, krumplit tárolták. Az udvaron álló kerekes kút biztosította a vizet a családok számára. A kút mellett az állatok itatására szolgáló vályú volt elhelyezve. A házak végén úgynevezett pajtarendszer épült, mely a téli takarmány tárolására szolgált. A házakkal egy síkban fából építették a melléképületeket, ólakat. Az egyforma építkezési forma mára már elvesztette különleges hangulatát.
