A család az, ahol az élet kezdődik és a szeretet soha nem ér véget – olvasható azon az emléklapon, melyet 103. születésnapja alkalmából vehetett át Gyarmati István Beke László polgármestertől és Halász-Becker Anitától az Idősek Klubja képviseletében.

Pista bácsi szeptember 1-jén töltötte be 103. életévét, családja másnap köszöntötte Síkvölgyön, ahol az emléklappal együtt egy érdekes statisztikát is átvehetett arról, hogy az eltelt 103 év hány hónapból, napból, percből áll, a summázás természetesen számba vette a leszármazottakat is.

Amikor az ünnepelt kézbe vette az emléklapot, a tőle megszokott humorral egy kérdést tett fel: hogyan lehet az, hogy az ember elmúlik 103 éves és már szemüveg kell neki az olvasáshoz? Az emléklap mellett olyan ajándékokat vehetett át, amelyek elmondása szerint segítettek neki ilyen szép kort egészségesen megélni: sok-sok környei zöldséget Hartman Ákos kertészetéből, amiknek nagyon örült, hiszen elmondása szerint sokszor a boltban vásárolt zöldségeknek semmi íze nincs. Az utánpótlás Unicum sem maradt el, hiszen reggel „egy kis kupicára mindig szükség van”, és egy nagy cserepes virágot, amelynek földjét egy maroknyi Pista bácsi házának kertjéből is gazdagította, így – mivel jelenleg Budapesten él a lányánál – ott is gondozhat egy parányi környei virágágyást. Ahogy a századik születésnapján, úgy most is elmesélte, hogy a titok nem csak a születési adottságokban, a génekben rejlik, nagyon fontos a saját felelősségünk, az, hogy próbáljunk meg vigyázni az egészségünkre, akár úgy, hogy nem iszunk sok alkoholt, akár úgy, hogy sokat mozgunk. Pista bácsinak a memóriájára sem lehet oka panaszra, hiszen még ma is mindenre pontosan emlékszik, arra is, hogy 1926. szeptember elsején ment először iskolába. Számos ismerőse van nem csak Környén, hanem a környező településeken is, hiszen valamikor az ÉDÁSZ-nál dolgozott, és hozzá tartozott – a többi között – Vértessomló, Várgesztes, de volt idő mikor Tarján, Héreg is. Jó ideig kerékpárral járta a településeket és orvosolta az elektromos hálózat hibáit, így nem csak az ingatlanokat ismerte, hanem bizony a benne lakó családokat is, akik szintén ismerték és szerették őt, hiszen az „édászos Gyarmati” volt az, aki mindig megjavította a villamos hálózatot.

Nagy örömmel mesélte, hogy előző nap milyen sok telefonhívást kapott Környéről, és jóleső érzéssel gondolt vissza a szomszédjaira, akikkel mindig is kölcsönösen segítették egymást, és a mai napig tartják a jó kapcsolatot. Amíg egészsége engedte, 99 éves koráig ő járt el kerékpárral az ebédért az Idősek Otthonába, és szívesen vitte el a szomszédékét is.

A tortákon a gyertyákat a legkisebb dédunokája segített elfújni, Pista bácsi pedig azt kívánta, hogy mindenki érje meg egészségben ezt a szép kort, sőt, még ennél többet is!

Gyarmati István 1920. szeptember 1-én született Kocson, Cziráki Julianna és Gyarmati József első gyermekeként. Dunaalmáson gyerekeskedett két húgával és öccsével, szeretett tanulni, de a mozgás volt a mindene. 15 évesen Dunaalmáson kisbírói állást vállalt, első fizetéséből és hitelből vásárolt egy kerékpárt, a faluban ő volt a harmadik biciklitulajdonos. Egy évvel később épp emiatt hívták el villanyszerelő segédnek, hiszen kerékpárjával járhatta a környező településeket. Segédként nem kapott fizetést, a négygyermekes édesapja viszont úgy tartotta: inkább menjen, tanuljon, kigazdálkodják. Neszmély, Süttő, Dunaalmás, majd később Oroszlány, Kisbér villamosításában vett részt a mesterével. 1943-ban behívták katonának és rádiósként az orosz frontra vitték. Egy év frontszolgálat után vezényelték Környére, itt tovább folytathatta a villamosítást. A falun kívül a körzetéhez tartozott Vértessomló, Várgesztes és Vértestolna.

Párjával, Bognár Katalinnal egy kömlődi bálon ismerkedett meg, a boldogító igent 1947. október 18-án mondták ki, Környére 1955-ben költöztek, és kezdtek el építkezni. Három gyermekük született: István, Gyöngyi és Árpád.

Villanyszerelőként, majd kirendeltség-vezetőként dolgozott nyugdíjazásáig az oroszlányi ÉDÁSZ-nál, s bár kapott ugyan az 50-es évektől a munkájához Csepel, Danuvia, majd Pannónia P10 motort, a kerékpározást nem hagyta abba. Szeretett Katóját 2003-ban, István fiát 2017-ben veszítette el. Élete harmadik kerékpárjával a 80. születésnapjára lepte meg a család, mert a régit teljesen elkoptatta. Mindig is híve volt a mértékletességnek és a mozgásnak, ma már sajnos nem tud úgy szaladni, mint régen, tavaly ugyanis épp a születésnapján combnyaktörést szenvedett. A műtétet követő rehabilitáció után Budapestre költözött a lányához, aki azóta is szeretettel viseli a gondját, ő pedig sokat gondol a környei szomszédokra, barátokra, ismerősökre.