A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségéhez az elmúlt időszakban érkező panaszok között megnövekedett az online kereskedelemmel összefüggésben felmerült sérelmek száma. A legfontosabb tudnunk, hogy szigorú tájékoztatási kötelezettségek vonatkoznak a webáruházakra, már a vásárlást megelőzően.

Az online kereskedelem népszerűségét lassan kikezdi a növekvő panaszok száma. A sértettek a civil fogyasztóvédelmi szervezeteknek többnyire arról számolnak be, hogy nem azt a terméket kapták meg, amit megrendeltek, vagy hibásan érkezett az áru, legyen szó akár telefonról, barkácsgépről, kisebb háztartási berendezésről, vagy ruházati termékről.

A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségéhez (FEOSZ) beérkezett panaszok szerint a legnagyobb probléma azonban általában ezt követően derül ki: a jóhiszemű vevők nem tudják felvenni a kapcsolatot a kereskedővel.

Gyakori gondok, tipikus panaszok:

• A weboldalon megadott (ha van) telefonszámon senki sem érhető el.
• Az e-mailen elküldött panaszra nem reagálnak, vagy azonnal visszajön a levél valamilyen hiba miatt.
• Postai címet nem találnak a fogyasztók, ahogy cégnevet sem.
• A csomagon lévő feladó sokszor egy logisztikai cég, ahonnan szintén nem tudnak információt szerezni az eladó elérhetőségeiről.
• Olyan is előfordult, hogy a megrendelést követő pár hét múlva már elérhetetlen volt maga a weboldal is.
• A vételárat a fogyasztók sok esetben készpénzben fizetik ki a futárszolgálat részére, így még bankszámla adatok sem állnak rendelkezésre.
• Az elállást követően nem utalja vissza a cég a vételárat.

„Ekkor fordulnak a fogyasztók a FEOSZ-hoz azzal a kérdéssel, hogy mit tehetnek?” – vetette fel az intézmény ügyvezető elnöke. Majd Baranovszky György rögtön megjegyezte azt is: „Sajnos tipikusan ez az a helyzet, amikor semmi pozitív dolgot nem tudunk mondani a fogyasztóknak, hiszen, ha azt sem tudják kitől vásároltak, nem ismert a cég neve, székhelye, nem tudják a panaszukat igazolható módon bejelenteni a vállalkozásnak, akkor nem tudnak kivel szemben fellépni sem a békéltető testületi eljárásban, sem egy esetleges bírósági perben.”

Mindezek alapján a legfontosabb tanács, hogy a vevő ne kattintson azonnal a vásárlás gombra, ha meglát egy jól hangzó akcióval hirdetett terméket. Nézze meg, milyen vásárlási feltételek vannak, hogyan lehet fizetni, milyenek a szállítási díjak és határidők, egyáltalán, ki az eladó.

Ha a honlapon nem találunk cégnevet, vagy gyanús a név és az elérhetőség, nyugodtan zárjuk be az ablakot, és keresgessünk máshol. Azt sem árt megnézni, más oldalakon mennyibe kerül az adott termék, milyen feltételekkel árusítják, és a vásárlói véleményeket is nyugodtan olvasgassuk, sok hasznos tanácsra, vagy éppen figyelmeztetésre lelhetünk ott is.

Továbbá próbáljuk megtudni az is, hogy az eladó székhelye melyik országban található, sokkal könnyebben tudjuk érvényesíteni jogainkat, ha egy magyar vállalkozással kell megoldani a problémát.

Mindenekelőtt a legfontosabb azt tudnunk, hogy szigorú tájékoztatási kötelezettségek vonatkoznak a webáruházakra, már a vásárlást megelőzően.

„Világosan és közérthető módon tájékoztatni kell a fogyasztókat a termék vagy szolgáltatás lényeges tulajdonságairól, az eladó vállalkozás nevéről, székhelyének postai címéről, a telefonszámáról és elektronikus levelezési címéről. Tudnunk kell már a vásárlást megelőzően a bruttó vételárról, az ezen felül felmerülő valamennyi költségről, legyen szó akár a szállítási díjról vagy a postaköltségről. Kötelező tájékoztatni a vásárlót a fizetésről, a szállításról és a teljesítési határidőről, a vállalkozás panaszkezelési módjáról, valamint a fogyasztót megillető szavatossági és jótállási jogokról” – sorolta Baranovszky György. Majd végül, de nem utolsósorban hozzátette azt is: „tájékoztatni kell az ügyfeleket a békéltető testülethez fordulás lehetőségéről és elérhetőségeiről, valamint az elállási jog gyakorlásának határidejéről és egyéb szabályairól is fel kell világosítani a vásárlókat.”

A legfontosabb tudni, hogy – a jogszabály szerint – hagyományos, azaz bolti vásárláskor nem illeti meg a vásárlókat hibátlan teljesítés esetén az elállási jog. Az elállási jog lényege ugyanis éppen abban rejlik, hogy mivel internetes vásárlás esetén nincs lehetőség kipróbálni, vagy közvetlenül megtekinteni a terméket, ezért a termék átvételét követően a fogyasztó meggondolhatja magát. Ez pedig az indokolás nélküli elállási jog. Azaz meggondolhatja magát a vevő akkor is, ha nem hibás a termék, csak nem tetszik, nem jó a mérete, vagy már van belőle egy ugyanolyan.

A termék átvételétől számított 14 napja van a fogyasztónak van arra, hogy éljen az elállási jogával, ezért fontos, hogy minden internetes vásárlás esetén (is) legyünk figyelmesek és alaposak.

Elállás esetén a terméket haladéktalanul, de legkésőbb az elállás közlésétől számított 14 napon belül vissza kell küldenünk a vállalkozásnak, vagy a vállalkozás által a termék átvételére meghatalmazott személynek – tipikusan ilyen a futár – átadnunk, kivéve, ha a vállalkozás vállalta, hogy a terméket maga szállítja vissza. Elálláskor csak a termék visszaküldésének közvetlen költségét kell nekünk állni, hacsak a vállalkozás ezt át nem vállalja – írja a FEOSZ tájékoztatója.

Amennyiben elálltunk a szerződéstől, a vállalkozás haladéktalanul, de legkésőbb az elállásról való tudomásszerzésétől számított 14 napon belül köteles visszatéríteni a teljes vételárat a fogyasztó által igénybe vett fizetési móddal megegyező módon. Így, ha bankkártyával fizettünk, akkor nem küldheti vissza a vételárat a cég készpénzben, kivéve, ha ebbe kifejezetten beleegyeztünk.

Az elállási jog nem korlátlan, ezt is szem előtt kell tartanunk. Nincs például elállási jog élelmiszerekre – tipikus a pizza esete –, kibontott csomagolású CD-re, DVD-re vagy szoftverre, letöltött programokra, vagy a fogyasztó egyedi utasításai alapján legyártott termékekre – például névre szóló ajándék bögre –, vagy szintén kibontott csomagolású higiéniai termékekre.

Az elállási határidő alatt a termék tényleges használata miatti, azaz nem a kipróbálás miatti értékcsökkenést is meg kell térítenünk, tehát – anélkül, hogy máris megoldanánk a példánkban szereplő esetkört – felpróbálhatjuk a ruhadarabot, de azt tönkre nem tehetjük, nem „használhatjuk túl”, mert ilyenkor a teljes vételár sem jár vissza.

forrás: Magyar Gazdaság