A Komárom-Esztergom Vármegyei Önkormányzatnak köszönhetően évtizedek múltán is felidézhetik a leszármazottak a Pfiszterer Zsuzsanna néprajzi gyűjtésén alapuló és általa rendezett, ízig-vérig hagyományos somlói sváb lakodalmast. Az 1900-as évek elején lejegyezett vőfély mondókákat is felidéző lakodalmasból ugyanis film készült, az ünnepélyes bemutatóját december 17-én tartották a Művelődési Házban, ahol természetesen Popovics György vármegyei elnök és Czunyiné dr. Bertalan Judit is ott volt.

A vendégeket, köztük az alkotókat Igó István polgármester köszöntötte, s később Krüpl Etelka alpolgármesterrel virággal, ajándékkal fejezték ki hálájukat, hogy megvalósulhatott a régóta dédelgetett álom.

A Vármegye önkormányzata korábban a „A mi megyénk, a mi világunk” című pályázatának keretén valamennyi település számára image filmet készíttetett, s mint Czunyiné dr. Bertalan Judittól elhangzott, egyszer csak bekopogatott az elnökhöz: szükség lenne egy 78. alkotásra is. Ő Szomódon a Musikfesten látta a lakodalmast, amikor somlói asszonyok neki is szegezték: az előadás többet érdemel. Ezzel ő is egyetértett, ezt követően kopogtatott be Popovics Györgyhöz, s az is elhangzott tőle, hogy minden bizonnyal a személyes baráti kapcsolat is motiválta, hiszen Pfiszterer Zsuzsanna annak idején kezdő pedagógusként okította a német nyelvre az Árpád Gimnáziumban.

A szálak tehát szerencsésen összefutottak, és az alkotás ma már a vármegyei önkormányzat youtube csatornáján is megtekinthető.

S hogy mi a kötődés Pfiszterer Zsuzsanna és a lakodalmas között? Erről így vall a lelkes helytörténeti kutató, aki a köszönet virágait édesanyjának ajándékozta tovább.

„A történet nagyon régen kezdődik, azzal, hogy ízig-vérig svábnak neveltek. Jártam Pestre svábbálba, s akkor vettem fel először népviseletet. Lányruhát, illetve a menyasszonyét. A párommal eldöntöttük, hogy népviseletben házasodunk. 1985-öt írtunk. Aztán felvették a ruhát gyerekek, fiatalok, alakult tánccsoport, illetve dalkör Vértessomlón.

Alpolgármesterként ténykedtem, illetve a táncosok vezetőjeként, mikor 2009-ben a németek érkezésének 275. évfordulóját ünnepeltük. Akkori polgármesterünk, Hartdégen József, 2008 júniusában felkért, írjak egy településtörténetet. Kemény dió volt, megfeszített munka, de hatalmas élmény, mikor az ünnepség előestéjén 2009. május 8-án a kezemben foghattam. Ebben egy fejezet az esküvő részletes leírása. A kiadvány mellett kiállítással, kis emlékparkkal, rengeteg rendezvénnyel készültünk. Azon gondolkodtunk, milyen csattanó zárhatná le a nemzetiségi gálaműsort. Akkor jutott eszembe a lakodalmas. Mivel anyagom volt, lektorom is édesanyám személyében, leírtam magyarul és németül. Szerencsém van, mert a somlóiak vevők a jó ötletekre, mindenki lelkesen készült a szerepére, hatalmas siker volt az előadás.

Tíz év szünet következett, s elérkezett 2019. Vértessomló elvállalta, hogy kiállítással és négy előadással mutatkozik be Tatán a Nemzetiségi Múzeumban. Úgy gondoltuk, ha hatalmas munka is, de megéri. A negyedik előadás a lakodalmas volt. Szerintem ismét nagyon élvezték a szereplők, nézők egyaránt. Ott kértek meg bennünket a szomódiak, hogy a Musikfesten is játsszuk el. Szerintem 2021 őszét írtuk, ott hangzott el ez a mondat: ez pazar előadás, megér nemcsak egy misét, hanem egy felvételt is.

Sajnos elegendő pályázati forrást a nemzetiségi önkormányzat sosem nyert, így álmaink megvalósításához hatalmas segítség érkezett a megyei önkormányzattól.

Mitől a miénk, s miért oly kedves nekünk?

Szerencse is kell a néprajzi gyűjtéshez, én még egyetemistaként találtam egy füzetecskét, amelyben az 1900-as évek elején lejegyezték az összes vőfély mondókát. Engem „megmérgezett” Manherz Károly egyetemi professzorom és Boross Marietta néprajzos, így időben keresgéltem és gyűjtöttem. A saját menyasszonyi koszorúm van a menyasszonyon, s ez ugyan 1984-ben készült, de akkor még voltak eredeti, II. világháború előttiek, s koszorúkötő készítette. A menyasszony és két koszorúslány köténye szintén új, de milliméterpapírra rajzoltam az eredetieket, így készültek. Tíz embernek adtam viseletet, abból kettő ugyan új, de eredetiek alapján készültek, a többi nyolc közel száz éves. Tehát valóban mindent megtettünk azért, hogy visszahozzuk a régit. Eredetiek a kikérők, a zeneszámok a menetelésnél. A férfiaknál, nőknél ott a hűség jelképe, a rozmaring. A menyasszony koszorúja előtt van egy plusz koszorú rozmaringból. Mivel a vőlegény leveszi a templomban a kalapot, az első koszorúslány rozmaringkoszorút tart a feje fölé, mikor az eskü szövegét mondja. A pap és a kántor bort és almát kap. Az esküvői házhoz vitték az ajándékokat, a filmben is látható két szentkép száz éves lehet.

Valamikor valóban bevett szokás volt a keresztbe házasodás. Tehát, ha a te fiad elvette az én lányom, megkapták az egyik családi gazdaságot. Akkor utána az én fiam vette el a te lányod, s nekik is jutott teljes gazdaság, nem aprózták el a földeket. Volt egy olyan mondásuk: Ahol enyém a föld, enyém minden a pokoltól a mennyországig...

A somlói Sváb Lakodalmas szereplői:

Menyasszony Czakó Adrienn, szülei Pfiszterer Zsuzsanna, Krüpl Attila, keresztszülei Lázár Edina, Pfiszterer Róbert.
Vőlegény Egri Benjámin, szülei Krüpl Borbála, Krüpl Vilmos, keresztszülei Könyvesné Beutl Anita, Bőhm Gergely.
Első vőfély Dr. Pfiszterer Péter, plébános Visnyei László, narrátor Dr. Éliás Máté. Közreműködött a Schemlinger Musikanten Zenekar, a Német Nemzetiségi Dalkör Vértessomló, a Német Nemzetiségi Tánccsoport Vértessomló, valamint sok-sok lelkes somlói.

Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.