18 végzős diák számára szólt utolsó alkalommal a csengő június 22-én a virágokkal ünnepi díszbe öltöztetett Vértessomlói Német Nemzetiségi Általános Iskolában. A ballagók hol meghatódott, hol mosolygós tekintettel lépdeltek a megszokott falak között, s vettek búcsút pedagógusaiktól, társaiktól, osztályfőnöküktől, Szekeres Enikőtől, és alsós tanítójuktól, Bolla Évától.

Ha elég kitartó vagy, lehet saját cukrászdád, éttermed, saját vállalkozást indíthatsz, lehetsz profi focista vagy méhész, judo bajnok, rendőr, egy jól menő autószerelő, vagy akár drift versenyző… Elmehetsz a foci világbajnokság döntőjére, lehet oldtimer autód, tölthetsz egy karácsonyt New Yorkban, költözhetsz Angliába, vagy lakhatsz Olaszországban a tengernél – nyújtották át a hetedikesek búcsúzóul a végzősök álmaiból, céljaiból összeállított csokrot, melyek most még talán elérhetetlennek tűnnek, de igen, megvalósíthatóak. A búcsú legfontosabb kívánságát pedig így fogalmazták meg: legyen sok barátotok, szerető család vegyen titeket mindig körül, legyetek egészségesek és boldogok! Éljetek kiegyensúlyozott életet!... Szárnyakat nem tudunk adni, a repülni tudás bennetek van. Rakjátok el a tarisznyátokba mindazt a jót, amit a vértessomlói iskolától kaptatok.

S hogy milyen gazdag tarisznyával indulnak útnak a diákok, arról a végzősök búcsúgondolatai árulkodtak: köszönjük tanárainknak, hogy szerettek bennünket, támogattak minket, s törődtek velünk. Nehéz elválnunk az alsóbb éves társainktól is… Hiányozni fog az itt töltött idő, fájdalmas a búcsúzás, de nagy reménységgel várjuk az előttünk álló időszakot… „Szeretett iskolánk elmegyünk innen, amit itt tanultunk, kincs lesz majd minden. Megyünk a jövőbe, az ajtó tárva, csak szívünk szomorú, s bús lelkünk árva…”

A ballagás szimbolikus jelentéssel is bír: a végzősök nemcsak az iskolájuktól, hanem eddigi életüktől is búcsút vesznek, hiszen egy korszak lezárásaként tekinthetünk rá, mely után új élet vár rájuk. A ballagás egyben a gyermekkor végét és a felnőtté válás kezdetét is jelképezi – szólt a ballagókhoz Walcz Zsuzsanna igazgató, hozzátéve, hogy talán feleslegesnek érzik a fiatalok a „felhajtást”, ezen a napon minden értük van, őket köszöntik. Nekik pedig egy a dolguk: éljenek újra mindent. Jegyezzék meg a látványt, ahogy a termek, a folyosó, a tornaterem díszben áll. Nézzenek körbe, élvezzék a percet, és idézzék fel az emlékeket. Az igazgató útravalóul Pál apostol, a szeretetről szóló gondolatait helyezte el a tarisznyáikban: A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója. Nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.

Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.