A kitelepítés hetvenhetedik évfordulójára rendezett megemlékezés kezdeteként augusztus 25-én Dr. Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, a Központi Szeminárium rektora celebrált szentmisét a környei római katolikus templomban, majd a vasútállomás melletti emlékműnél Tirhold Kármen, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s idézte fel a kitelepítés előzményeit, valamint az 1947. augusztus 27-ei környei eseményeket.

A szentmisét és megemlékezést Borsó Tibor, a vármegyei közgyűlés alelnöke, Waldmanné Baudentisztl Éva, a vármegyei Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Menoniné Pillmann Teréz elnökhelyettes is megtisztelte jelenlétével, és szép számmal érkeztek Várgesztesről, Vértessomlóról is fejet hajtani.

A minisztertanács 1945. december 22-i ülésén a belügyminiszter Nagy Imre terjesztette elő a kitelepítési alaprendelet tervezetét, amely a hazai németség kollektív bűnösségén alapult. A jelenlévő 16 miniszterből kilencen igennel, ketten nemmel szavaztak, öten tartózkodtak. Nagy Imre 1946. január 15-én adta ki a kitelepítés végrehajtását szabályozó rendeletet. Rajk László akkor így nyilatkozott: sváb kitelepítés az ország elsőrangú gazdasági és politikai kérdése, ezért már Nagy Imre elvtársam is a legnagyobb figyelmet fordította a svábok kitelepítésének megszervezésére. Tovább haladva az általa lerakott alapokon, sikerült is a kitelepítés lebonyolítását úgy megszervezni, hogy június végéig a kitelepített svábok száma már elérte a 130-135 ezret – hangzott el az elnöktől, aki György Vincéné, Fábián Mári néni egykori környei lakos visszaemlékezéseiből is idézett: „Már mindenhol azt beszélték, hogy kitelepítik a svábokat. Tudtuk, láttuk mi is, hogy mi történik az országban, de nem akartuk elhinni, hogy ez velünk is megtörténhet. Rettenetes világ volt... egyszerűen kizavarták őket és utánuk dobtak egy batyut az ablakon. A kilakoltatott svábok pincékben, istállókban, kamrákban laktak. Akinek szerencséje volt, azt befogadták a rokonok… Végül 1947. augusztus 27-én itt is megkezdődött a kitelepítés... A falut ellepték a rendőrök. Minden kitelepítendő család háza elé rendőrt állítottak, nem volt szabad elhagyni a házat. Jött az autó vagy a lovaskocsi a családokért és vitte őket az állomásra. Marhavagonokba zsúfolták be őket. Nagy volt a fejetlenség, volt olyan család, akit a vonatból vittek vissza, mert bányász volt, és mentességet kapott. De olyan is akadt, aki biztos volt benne, hogy maradhat, mégis mennie kellett. Rengeteg elkeseredett ember, félelemtől síró gyermek és öreg. Nem is lehet elmondani mi történt és mit éreztek akkor ezek az emberek, akiket abból a hazából zavartak el, ahol nagyapjuk, dédapjuk is született.”

„Glocken der Heimat” – idézte meg a kitelepítettek fájdalmas visszavágyódását, honvágyát énekével a Német Nemzetiségi Dalkör Környe, majd a megemlékezés zárásaként a Kitelepítési Emlékműnél Környe Község Önkormányzata képviseletében Pákozdi Ferenc alpolgármester és Orlovits Tímea jegyző, a vármegyei közgyűlés nevében Borsó Tibor alelnök, a vármegyei Német Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében Waldmanné Baudentisztl Éva elnök, Menoniné Pillmann Teréz elnökhelyettes, Harasta Renáta irodavezető, a katolikus egyház részéről Dr. Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke Visnyei László plébános és Rorhbacher János helyettes plébános, a Környei Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Környei Németek Baráti Köre képviseletében Tirhold Kármen és Dörner István elnökök helyezték el a kegyelet virágait.