Várgesztesen talán nem is él olyan család, amely valamilyen módon ne kötődne a szénhez, a bányászathoz. A széncsaták hősei és a hivatás tiszteletére állítottak fel a Hagyományőrző csoport kezdeményezésére 2017-ben a községháza előtti parkban egy, a márkushegyi bányából származó csillét az egykori bányászok kérésére, azóta ott emlékeznek meg a Bányásznapról.

Szeptember 1-jén a szentmisét követő Bányásznapi megemlékezésen Rising Károlyné polgármester így fogalmazott: talpunk alatt jelenleg is van szénvagyon. Kutatásokból, feltárásokból tudjuk, hogy nem egy tömbben, hanem futó telérenként. A kitermelése már nem volt gazdaságos, így ez is oka volt a bánya bezárásoknak. A szén évtizedekig energiaforrást jelentett. Megemlékezésnek hívjuk a Bányásznapi eseményt, mert ünnepelni egy eltűnt magyarországi hivatást nehéz lenne… A szénbányászat működtetése alatt a kicsi létszámú faluból 121 fő dolgozott a környék valamelyik bányájában. Ezért itt az alkalom egy főhajtásra a bányászok tiszteletére emelt emlékhelynél. Mélységes tisztelet jár azoknak, akik valaha naponta a mélybe szálltak recsegő-csattogó kasban, hogy az otthonok melegét, az ipar hátterét biztosító barnaszenet kitermeljék és sok-sok család megélhetését biztosítsák.

Így tette ezt édesapja is, akit gyermekként sokat faggatott. Arról is, hogy fél-e, amikor a mélybe száll? A válasz így szólt: Nem gondolhatok a munkámra félelemmel, nem vonhatom el a figyelmemet ilyenre, mert lőmesterként a termelésért és a bajtársaimért felelek. De mindig abban reménykedek, hogy a lejárt sikt után valamennyien épségben hazaérünk családjainkhoz.

Ha a bányáról beszélt, mindig többes számot használt. Az egymásra utaltság, a bizalom és a közös munka miatt így természetes – folytatta a visszaemlékezést. Először tőle hallottam az ácsolatok, fa mozgásának figyelmeztető jeleiről, a hangok felismeréséről veszélyhelyzet idején. Mindenki megtanulta, mert az életük múlt rajta. Szerinte a bányász nem végezhet félmunkát! Lenn a szén a fontos, fenn a család megélhetése. Ugyanezt a mentalitást ismertem meg a várgesztesi bányászoknál is… A polgármester szólt a hűségről is, a vállalathoz való kötődésről, mellyel a munkaadó és a munkavállaló részéről is minden kiszámíthatóvá vált…

A széncsaták hősei előtt Pfiszterer Ilona Aranyosi Ervin „Bányásznapi emlék”, Mautner János az egykori tatabányai bányászköltő, Sebestyén Lajos (1926. – 2012.) „Levél a bányászokhoz” és „Vagyunk valahonnan” című versének, a dalkör a „Glück auf!” ének előadásával tisztelgett, majd a megemlékezés zárásaként az emlékhely talapzatánál Mautner János, valamint Vértessomlóról Imeli János helyezte el a kegyelet virágait és énekelték el a jelenlévők a Bányász Himnuszt.

Az esemény képeit a Galériában tekintheti meg.