November másodika az első ezredforduló óta a halottak napja, melyet a 8. században bevezetett Mindenszentek ünnepe előz meg. Mindkét nap kapcsolódik az elhunytak világához: Mindenszentekkor az üdvösségre jutott, halottak napján a tisztítótűzben szenvedő lelkekről emlékezik meg az egyház.

Ezekben a napokban megtelnek a temetők hantjai virággal, mécsesekkel, koszorúkkal. Ilyenkor halál és ítélet, halál és megdicsőülés üzenete foglalkoztatja az élők sorait.

Sokan vélik azt, hogyha nem gondolnak a halálra, az soha sem fog rájuk találni, pedig sokasodnak azok az arcok, akik a sors akaratából már nincsenek közöttünk.

A Halottak Napja estéjén felgyúlnak a kis mécsek és gyertyák a sírok felett, s ott lobognak az emlékezők szemében. Ahány halott, annyi gyertya. Ahány halott, annyi könny. Gyújtsunk mi is gyertyát elhunyt szeretteinkre emlékezve!