17 végzős diák számára szólt utolsó alkalommal a csengő június 10-én a virágokkal ünnepi díszbe öltöztetett Vértessomlói Német Nemzetiségi Általános Iskolában, ahol a tornaterem fő falán tovarepülő pillangókból rajzolódott ki a 8-as szám, szimbolizálva a fiatalok útnak indulását a nagyvilág különböző pontjai felé.

A ballagók hol meghatódott, hol mosolygós tekintettel lépdeltek a megszokott falak között, s vettek búcsút pedagógusaiktól, társaiktól, s osztályfőnöküktől, Gál Ilonától.

Zsúfolásig megtelt az iskola tornaterme szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel, rokonokkal, barátokkal és ismerősökkel, a búcsúzó diákokat büszke, féltő, s gyakran könnyek páráiban komolyodó tekintetek követték, hiszen valóban olyan gyorsan elszállt ez a nyolc esztendő.

Ma is gyakran emlegetjük volt osztályfőnökeinket. Elsőben Viki néni volt velünk, aki hozzászoktatott minket az iskola világához. Másodikban Andi néni lett az osztályfőnökünk, aki élvezetessé tette az órákat. Harmadikban és negyedikben Zsuzsa néni vezetésével sok kirándulásban volt részünk, a felső tagozatban pedig Ilus néni volt az, aki egészen végig vitt minket, mindenben segítve bennünket. Az általános iskolának vége, egy korszak lezárult, és mi most búcsúzunk. Búcsúzunk az épülettől, a tanárainktól, és alsóbb éves társainktól. Szeptembertől már egy másik iskola kapuján fogunk belépni reggelente, de az itteni emlékeket magunkkal visszük – hangzott el a végzősök búcsúzó beszéde Bonnár Hannától, aki az intézmény dolgozóinak szíve számára minden bizonnyal legkedvesebb mondatot így fogalmazta meg: köszönjük tanárainknak, hogy átadták azt a tudást, mellyel a középiskolában boldogulhatunk. Köszönjük, hogy törődtek és fáradoztak velünk! Hiányozni fog az iskola, az itt töltött idő, de tovább kell lépnünk.

Szívet melengető és torokszorító pillanatok ezek. Mi, szülők és nevelők, mellétek szegődtünk az úton, hogy átadjuk nektek tapasztalatainkat, tudásunkat. Nagy igyekezettel akartunk benneteket az általunk helyesnek tartott útra terelni, de meg kellett tanulnunk, hogy nektek magatoknak is vannak már saját gondolataitok. Arra is rá kellett jönnünk, hogy ne akarjunk titeket olyanná tenni, mint amilyenek mi vagyunk, vagy amiről mi álmodunk. Mégis, azt hiszem, úgy van rendjén az idők kezdetétől fogva, hogy a tanítók, tanárok, szülők mondják, amit helyesnek tartanak, mondják, amitől féltenek titeket és aggódnak értetek. De a saját életeteket nektek kell megélnetek, mert így lesztek egyre bölcsebbek és tapasztaltabbak – szólt a végzősökhöz Walcz Zsuzsanna igazgató, aki útravalóul Kalkuttai Szent Teréz gondolatait idézte: Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan! Az élet szép – csodáld meg! Az élet boldogság – ízleld! Az élet álom – tedd valósággá! Az élet kihívás – fogadd el!

Az esemény képeit a Galériában tekintheti meg.