1956. október 23-án egyetlen eszme, a szabadság eszménye kovácsolta össze a magyarokat, az elégedetlen, jobbítani vágyó emberek sokaságát. Elegük lett a diktatúrából, az arrogáns hatalmon lévőkből, önkényből, a hazugságokból, a fenyegetésekből, félelemkeltésből, nem létező ellenségek vizionálásából, igazságtalanságokból – Forisek János idézte meg a hazánkban 67 esztendővel ezelőtt uralkodó hangulatot október 20-án este a vértessomlói Művelődési Házban, amely ezúttal is zsúfolásig megtelt emlékezőkkel.

A változás reménye néhány napig tartott, mert idegen tankok segítségével eltaposták azt. De legalább volt! Önökkel minden évben összegyűlünk, hogy emlékezzünk ezekre az eseményekre. Nem azért, mert kötelező, hanem azért, mert egy közösséget alkotunk. Emlékezzünk és emlékeztessünk, amíg megtehetjük, s amíg van, aki meghallgatja. Őszintén szembe kell néznünk a múltunkkal és jelenünkkel, hogy reménnyel töltsük meg a jövőt… - hangzott el beszédében, majd Radnóti Miklós „Nem tudhatom” című versével vezette fel a Berky Béláné szerkesztette és rendezte ünnepi műsort, amely azt boncolgatta, hogy a ma élő nemzedéknek mi a dolga a múlttal? A válasz egyszerű: az a dolgunk és kötelességünk, hogy megismerjük a hibáival, ellenmondásaival együtt, hogy a jövő építésénél, megélésénél már ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amit elődeink.

De mindezt csak akkor lehet megvalósítani, ha van szavad, ha szabad a szavad! – hangzott előszóként a darab előtt, amely az 1950-es évek Budapestjét idézte egyszerű hétköznapi emberek emlékeiből. Nem voltak ideák, hősök, csak dolgozó munkásemberek a tisztaságukkal, álmaikkal, reményeikkel, bűneikkel, botlásaikkal… Egy fiatal lány megrázó sorsa elevenedett meg reményekkel, álmokkal, szerelemmel, meneküléssel az országból és a keserű felismeréssel: nevelőapja, anyja itthon hagyta magára… legkisebb féltestvérével és idős nagyszüleivel… később már nagymamaként mesél unokájának az életéről, a helytállásról, a valóra váltott célokról...

A közönség ezúttal is vastapssal hálálta meg a fiatal felnőttek, gyerekek, apróságok keserű, mégis olykor meleg mosolyt kiváltó előadását, amely valóban mindenkit visszarepített az időben, és szinte éreztetni engedte a nagymama még meleg, frissen sült szilvalekváros buktájának illatát, amelynek nincs párja a világon...

Az esemény képeit a Galériában tekintheti meg.