Első alkalommal 1988-ban elevenítették fel a szüreti felvonulás hagyományát Vértessomlón lelkes házaspárok az Ifjúsági Klub tagjaikként, tehát lassan négy évtizedes múltra tekint vissza, de olyan tikkasztó hőséggel még soha nem kellett megküzdeniük, mint idén – mondogatták többen is szeptember 20-án, azonnal hozzátéve, hogy "még mindig jobb, mintha esne az eső."

"„Adatik tudtára mindenkinek, hogy Vértessomlón véget ért a szüret. Pincében forr a jó nedű, ezért a gazda jókedvű. Aki teheti, minket kövessen, azt kívánom, hogy mindenki nevessen. Meglessük a lányok kivillanó combját, de csak azért, hogy lássuk, a polkát hogy ropják..." – így invitált a kisbíró, s a meghívást mind többen fogadták el.

A Dózsa György utcából délután három órakor indult el a Saarer Drei muzsikájára a műsort adó Vértessomlói Dalkör, valamint a gyermek, junior, ifjúsági, felnőtt tánccsoport, vendégként a Pusztavámi Német Nemzetiségi Dalkör, a Dunaszentmiklósi Tánccsoport, s a Polgármesteri Hivatalnál hagyományosan a Vértessomlói Zeneiskola is műsorral kedveskedett a vendégeknek. Ahogy követték egymást az állomások, úgy vált egyre népesebbé, vidámabbá a menet, amiben minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy a nagy hőségben a kínálók rendületlenül töltötték a kancsóikat, hiszen, ahogy a szüreti díszbe öltöztetett traktor felirata is hirdette: Borban az igazság.

A felnőtt tánccsoport első alkalommal mutatkozott be az egykori egyszerű munkásviseletben, s ropták olyan papucsban, melyet annak idején maradék anyagokból a svábok maguk készítettek el.

A szervező önkormányzatok, önzetlenül segítők, a műsort adó csoportok mellett hagyományosan a helyiek is kitettek magukért, a táncos megálló- és kínáló helyeken gondosan, nagy munkával elkészített ötletes, humoros szüreti installációk, no meg finomabbnál finomabb sós és édes sütemények, zsíros kenyér, üdítők, a pincék féltve őrzött kincsei, és még jóféle párlatok is várták a vendégeket, akiknek az esti bálban a Schemlinger Musikanten húzta a talpalávalót.