Az advent mindig a csendre tanít minket, arra az őszinte csendre, ami csak szívünkben és jótetteinkben mutatkozik meg – mondta Neukum Krisztián Vértessomlón a Betlehemi jászol előtt advent első vasárnapján. A polgármester elmondta, hogy ez az időszak arra hív, hogy kicsit félretegyünk a feszültségeket, a rossz érzéseket, és újra megkeressük egymásban azt, ami összeköt bennünket.

Egy közösség élete sosem volt mentes a véleménykülönbségektől. Így volt ez régen is, és így lesz bizony mindig. De a bölcsebbek tudják, hogy nem az számít, hogy ki beszél a leghangosabban, hanem az, hogy kik dolgoznak a legtöbbet azon, hogy fejlődjünk, hogy élhetőbb környezetben élhessünk. Miután felsorolta azokat a pozitív változásokat, fejlesztéseket, szépségeket, melyeket az elmúlt időszakban közösen épített a közösség, a polgármester felhívta a figyelmet arra, hogy az advent éppen arra int, hogy ne a kevesek hangulatkeltésére figyeljünk, hanem a valós eredményekre. A rosszindulatú pletyka rövid életű, de a munka eredménye végleg megmarad. Aki épít, ahhoz idővel csatlakoznak, aki rombol és feszültséget szít, annak egyre kevesebb követője marad. Aki követ dob a vízbe, előbb-utóbb egyedül marad az általa keltett hullámokban. A jó szándék nem veszik el, a munka nem hiábavaló, a közösség pedig mindig erősebb lesz annál a néhány gyenge hangnál, amely a békét próbálja megzavarni. Neukum Krisztián azt kívánta, hogy ez az advent hozza el a békességet, a nyugalmat és az egymás iránti tiszteletet mindannyiunk életébe. Végül arra kérte a jelenlévőket, hogy adjunk hálát azoknak, akik önszántukból, szabadidejük árán dolgoztak azon, hogy szebbé tegyék ezt az ünnepet.

Az elgondolkodtató szavak után Bognár Károly atya vette át a szót, aki Zakariás próféta szavait idézte. Elmondta, hogy Isten ígéretének reménysugara úgy világít, mint a meggyúló gyertya az adventi koszorún. Az első gyertya a hit a lángja, a második a reménységé, a harmadik az örömé, a negyedik pedig a szereteté. Ez a négy gyertya jelképezi a várakozást, Jézus Krisztus születésének, eljövetelének idejét, amely egyre közeledik. Vajon a mi életünkben, csendes hétköznapjainkban, rohanó világunkban mikor érkezik meg a karácsony? El tudunk-e csendesedni ezekben az adventi napokban? Az atya elmondta, hogy ez egy olyan közösség, amely félre akarja tenni az egész év minden egyes fájdalmát, gyötrelmét, megpróbáltatását, nehézségét, és egy picit oda akar figyelni arra a szeretetre, amelyben meglátjuk egymás szemében a szikrát, a lángot, a fényt, az örömöt. Károly atya arra kérte a jelenlévőket, hogy ezekben a hetekben próbáljunk meg jobbak lenni egymáshoz, odafigyelni egy-egy jó szóval, gesztussal vagy figyelmességgel. A magasztos szavak után az atya megáldotta a Betlehemet.

Az ünnepi szavakat a Nemzetiségi Népdalkör műsora követte, majd a Német Nemzetiségi Általános Iskola és Zeneiskola előadásában karácsonyi énekek csendültek fel. A Vértessomlói Színjátszók műsorában szintén az adventi koszorú volt központban, végül a rendezvény a Mennyből az angyal közös eléneklésével zárult. A műsor után az önkormányzat forralt borral, teával és zsíros kenyérrel látta vendégül a közösséget, akik még a helyi kézműves karácsonyi kirakodóvásárba is betérhettek.