Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt vendégeskedett a helyi általános iskola meghívására Szendehelyen egy 34 fős vértessomlói delegáció, köztük Neukum Krisztián polgármester, Somlói Zsuzsanna, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Pfiszterer Zsuzsanna díszpolgár, Hartdégenné Rieder Éva, pedagógusok, valamint a junior tánccsoport.

A Naszály hegy lábánál fekvő német ajkú település Tracht Tag alkalmából szervezett rendezvényén a helyi fellépőkön kívül Dunabogdány és Vértessomló léphetett a színpadra. A kapcsolat 2024-ben alakult ki, amikor Somlói Zsuzsanna és Egri Benjamin egy országos német nemzetiségi ifjúsági konferenciára érkezett Szendehelyre, és a település egészével megismerkedhettek. Akkor kiderült, hogy a két község nagyon sok mindenben hasonlít: közel ugyanakkora a lélekszám, és az iskola méretei is szinte megegyeznek. Ott nemzetiségi fenntartásban működik az általános iskola, ezért kicsivel később ismét ellátogatott a polgármester, az elnök, a jegyző és az óvoda vezetője, hogy megismerhessék a működtetés részleteit, előnyeit, esetleges hátrányait, mivel ez a lehetőség Vértessomló esetében is felmerült.

A kapcsolat az elmúlt évben a vértessomlói falunapon folytatódott, április 29-én pedig Várgesztes és Vértessomló önkormányzatai látták vendégül Szendehely delegációját, az önkormányzatok, a Német Nemzetiségi Iskola és Óvoda, valamint Kecskéd Német Nemzetiségi Iskolájának, óvodájának képviselőit a Tracht Tag alkalmából szervezett programon és májusfaállításon, a rendezvényt természetesen Eckné Csákvári Valéria, Várgesztes polgármestere, és Hartdégen Sándorné nemzetiségi elnök is megtisztelte jelenlétével.

A Tracht nem csupán viselet, hanem identitásunk és büszkeségünk jelképe. Köszönöm a szendehelyi táncosoknak, akik ma gyönyörű népviseletben mutatják meg közös hagyományainkat, és ezzel éltetik a sváb kultúrát. A májusfa felállítása a tavasz, az újjászületés és a közösség összetartó erejének szimbóluma. Amikor a fát a helyére állítjuk, a jövőbe vetett hitünket is megerősítjük. Külön köszönet illeti meg nemzetiségi önkormányzatunkat, iskolánk tanárait és diákjait, a mindig lelkes civil segítőinket a szervezésért, valamint Várgesztes önkormányzatát a közös vendéglátásért – hangzott el Neukum Krisztán polgármestertől, majd

Walcz Zsuzsa, a Vértessomlói Német Nemzetiségi Általános Iskola megbízott igazgatója szólt a jelenlévőkhöz, aki a találkozás örömét és a hagyományőrzés fontosságát emelte ki:

„Barátokkal találkozni mindig öröm. A Trach Tag a magyarországi német népviselet napja, melynek célja, hogy a közösségünk tagjai egy hétköznapon modern öltözetüket a hagyományos népviseletük egy-egy darabjával ötvözzék, így emlékezve őseinkre. Beszédében a közösségi élményre is felhívta a figyelmet: „Az összetartozásunk jegyében töltsük együtt ezt a napot. Játszunk, beszélgessünk, ismerkedjünk, és a nap végén vigyük magunkkal az együtt töltött órák örömét.”

A beszédeket követően a szendehelyi gyerekek hagyományőrző tánca aratott sikert, majd a nap egyik leglátványosabb elemeként a színes szalagokkal feldíszített májusfa felállítása következett. Később a közös programok során a diákok játékos feladatokon keresztül mélyíthették el ismereteiket, miközben a vendégek Vértessomló értékeivel és múltjával is megismerkedhettek.

A gyerekek a nemzetiségi projektnap keretében izgalmas akadályversenyen vettek részt, a többi között talicskával farönkök közötti szlalomozás, egykori tanszerek képeivel memória játék, régi használati tárgyak keresése, egyházi ünnepekkel kapcsolatos elrejtett szókártyák keresése és csoportosítása, Schemling TOTO várt rájuk, és „kincskeresés", hiszen minden állomáson 1-1 elrejtett puzzle darabkát kellett megkeresniük, amelyekből a játék végén Vértessomló címerét tudták összerakni és beragasztani a menetlevelükbe.

Közben a felnőttek Vértessomló gazdag múltjával ismerkedtek. Az iskolában Hartdégenné Rieder Éva egykori igazgató, a falu díszpolgára a Vármegyejáró filmsorozat Vértessomlóról készített részével kalauzolt mindenkit, majd mesélt az iskola épületének, felszereltségének fejlődéséről, arról, milyen szép második otthont sikerült teremteni a gyerekeknek. Mindig igyekeztek, hogy a szakos ellátottság jó legyen, törekedtek arra, hogy a gyerekek megfelelő alapokat kapjanak a továbbtanuláshoz. Nemzetiségi falu lévén fontos volt, s az ma is, hogy az ősök nyelvét magas óraszámban tanítsák, ezért vezették be a nemzetiségi oktatást, s ezért is nagy álmuk, hogy a nemzetiségi önkormányzat fenntartásába kerüljön az intézmény.

A faluban tett séta során Pfiszterer Zsuzsanna díszpolgár folytatta a településismertetőt. A Kápolnáig vezető úton mesélt a nyugdíjas klubról, a kápolnáról, a Betlehemükről, amit húsvétkor is „berendeznek", illetve búcsúkor is, hisz ott fogadják a zarándokokat.

A nap közös ebéddel folytatódott, ahol a hagyományos ízek és a vendégszeretet is fontos szerepet kaptak. A kötetlen beszélgetések során tovább erősödtek a települések közötti kapcsolatok, amelyek mára valódi barátsággá értek.

A szendehelyiek látogatása a kegytemplomban folytatódott, ahol Pfiszterer Zsuzsannától a betelepítésről, a helyi nyelvjárásról, illetve a templom építési fázisairól, s az utolsó átfogó restaurálásról hallhattak.

Mint mesélte, Vértessomló első okleveles említése 1326-ból való Semyenfelde néven. A környék biztos, hogy lakott terület volt az Árpád-korban, hisz Környe és Vértessomló közt megtekinthető egy rotunda alapja, ami a kor jellegzetes építészeti emléke, s nagy valószínűséggel egy ilyen rotunda alapjaira húzták fel mai kegytemplom elődjét, a betelepítettek által fellelt kis kápolnát.

A vidék azonban a 150 éves török megszállás és különböző járványok után elnéptelenedett, így Puszta-Somló néven emlegették.

A mai lakosok szempontjából fontos, hogy galántai és fraknói Esterházy József 1727-ben megvásárolta a tatai uradalmat, így ő lett a birtokos. 1733-ban küldte ki telepítési felhívását Németországba, s 1734-ben érkeztek az első bevándorlók a területre. Megpihentek a Köves forrásnál, s a kápolnánál élő barát csengettyűjének hangjára sétáltak el az erdős domboldalra. Itt maradtak, mert örültek, hogy lelkipásztoruk lesz, s elkezdték építeni házaikat. Földműveléssel, kőfejtéssel, mészégetéssel foglalkoztak. 1737-ben írtak alá a gróffal magyar. illetve német nyelvű örökös szerződést.

A kegyúr látva igyekezetüket, vallásosságukat, megnagyobbíttatta a kis kápolnát 1735-ben. Erről a mai főbejárat felette latin felirat szövegezése tanúskodik. Ha három soronként összeadjuk (kronosztikon) a kiemelt nagybetűket római számként, megkapjuk az évszámot. A templom búcsúja július másodika, Sarlós boldogasszony ünnepe. Máig zarándokok százait vonzza ide a kegykép, a Szomorúak vigasztalója. Rengeteg hálaszív bizonyítja, hogy fohászok meghallgatásra kerültek, s családok "kiimádkozták" várva-várt gyermeküket a Vértes ölén, abban a templomban, amely Mária Erzsébetnél tett látogatásának ünnepén tartja főbúcsúját. Az adományozó okirat szerint a bécsi kapucinus templom Király kápolnájában elhelyezett kép másolata a vértessomlói. Mivel úgy a grófi család, mint sok más ember fohásza meghallgattatott, a templom bővült, 1875-ben került rá az egységes tetőszerkezet. A bővítésekről mindig került feliratozás a szentély falára, ám azt lemeszelték, s a somlóiak legnagyobb sajnálatára az utolsó felújításkor, 2024-ben nem került vissza. Azonban nagyon boldogok, hogy pompájában ragyog a Szentháromság freskó, illetve két éve a festékrétegek alatt megtaláltak két angyalkát Mária attribútumaival.

Szólt a bányászkodásról, hiszen Vértessomlót a harmadik magyarországi lelőhelyként tartják számon. 1780-ban már mélyművelésű bányászkodás kezdődött. Az 1970-es években Dr. Kállay István publikálta kutatási eredményeit, miszerint az Esterházy uradalom tisztiszéki jegyzőkönyveit átnézve rábukkant egy 1746 januárjában datált leiratra. A gróf azzal bízta meg képviselőit, egyezkedjenek a somlói bányászokkal, mennyiért termelnének szenet, mennyiért építenének tárolót, s szállítanák az energiaforrást. Így bizonyítható, hogy a hazájukat elhagyó németek ugyan kevés poggyásszal, de rengeteg ismerettel érkeztek, a szénkibúvást látva pontosan tudták mi is az. Az ilyen ismeretanyag mellett természetesen hozták ruháikat, nyelvüket, népszokásaikat, amik, ha változtak is az évszázadok során, méltán bizonyítják, hogy lelkes emberek élnek máig itt, akik sokat tesznek azért, hogy őseik tisztelete, a sok kincs ne merüljön feledésbe.

A nyelvjárásuk az "ostdonaubaerische ui-Mundart", ami itt Magyarországon egy úgynevezett sziget szituációban alakult, s maradt fenn. A telepesek sok területről érkeztek, nem voltak röghöz kötve, sokak tovább vándoroltak, jöttek több hullámban mások. Így csiszolódott és alakult a szókészlet az évszázadok során. Az utolsó pillanatban, de kikerült már a nyomdából a település német nyelvjárásának szótára is, így minden érdeklődő próbálkozhat a kis nyelvtörővel. Ám szerencsére élnek még szép számban, akik beszélik, így tőlük lehet segítséget is kérni.

A program Várgesztesen zárult, ahol a Keltike-házban „Az utolsó töltényig” című kiállítást tekintették meg a vendégek. A tárlat megrendítő módon mutatja be az első és második világháború eseményeit személyes történeteken és korabeli tárgyi emlékeken keresztül.