1946-ban, közvetlenül a II. világháború után alapította Rieder Antal a Vértessomlói Községi Sportkört, majd látta el 1980-ig az elnöki teendőket. Az egykori kiváló sportember és pedagógus emléke előtt is tisztelegtek augusztus 1-jén, a sportkör fennállásának 80. évfordulója alkalmából szervezett programokon.

A reggeli órákban a másfél évtizedes múltra visszatekintő Rieder Antal emléktorna keretében küzdöttek az elsőségért az U7-es korosztályú kis labdarúgók, akik Hartdégenné Rieder Évától, a sportkör alapító lányától méltán érdemelték ki az eredményhirdetéskor a „hősök” jelzőt, hiszen a tikkasztó hőségben is kitartottak, hajtottak, szerezték a gólokat. A Vértessomló, Vulkán, Szár I. és II., valamint a Tatabánya csapatai közül a házigazdák nyújtották a legkiválóbb teljesítményt, olyannyira, hogy Krüpl Gábor vezetésével minden mérkőzésüket megnyerve vehették át a legcsillogóbb kupát. A csapat tagja volt Seres Vincent, Schmuck Alex, Tóth Márk és Kovács Kornél. A második helyen a Szár I., a harmadikon a Szár II., a negyediken a Tatabánya, az ötödiken a Vulkán végzett.

Ha a kánikulában nem is telt meg maradéktalanul a lelátó délután, szép számmal érkeztek a Vértessomló – Kispest Honvéd öregfiúk összecsapásra, és köszöntötték vastapssal a vendégek vezetőedzőjét, Détári Lajos hatvanegyszeres magyar, hatszoros világválogatott és egyszeres Európa-válogatott labdarúgót.

A mérkőzés előtt Richter Tamás, a Vértessomlói Községi Sportkör elnöke felidézte, hogy az elmúlt nyolc évtized során a labdarúgás mellett számos szakosztály működött az egyesületben: kézilabda, röplabda, sakk, asztalitenisz, karate – ezek sajnos mára megszűntek, de a kilencvenes évek közepétől napjainkig aktív a lövész szakosztály, az utóbbi években pedig a tenisz és a pétanque is helyet kapott az egyesület életében. Az 1946-os alapítás óta az egyesület elnökei voltak, és nagy köszönet jár a számukra, hogy fenntartották, fejlesztették, nevelték a sportolókat:1946-1980 Rieder Antal, 1980-1986 Batin József, 1986-1994 Koller Tibor (jelenleg szakosztályvezető), 1994-2000 Igó István (jelenleg elnökhelyettes) 2000-2010 Kesztler Mátyás – hangzott el az elnöktől, aki a falu egykori és jelenlegi vezetőinek, a képviselő-testületeknek, az edzőknek, a játékosoknak, a szakosztályok valamennyi tagjának, valamint a szurkolóknak is köszönetet mondott, akik évtizedeken át hűségesen álltak az egyesület mellett. Külön háláját fejezte ki azoknak a családtagoknak – feleségeknek, barátnőknek és hozzátartozóknak –, akik türelemmel viselték, hogy szeretteik idejük jelentős részét a sportpályán töltötték, töltik. Mosolyogva megjegyezte, hogy ő maga is gyakran hallja otthon: „Már megint az a hülye foci, egész nap a pályán vagy.”

Neukum Krisztián polgármester is köszönetét fejezte ki mindazok számára, akik nyolc évtizeden át életben tartották és folyamatosan építették a sportkört. Mint fogalmazott, a Vértessomlói Községi Sportkör sikerei mögött rengeteg munka, összetartás és kitartás áll, amely elsősorban azoknak a szervezőknek és önkénteseknek köszönhető, akik szívügyüknek tekintik az egyesületet.

Megható, személyes emlékeket felidéző visszaemlékezést osztott meg Hartdégenné Rieder Éva, a sportkör alapítójának, Rieder Antalnak a lánya. Szólt a kezdetekről, amikor még a templom melletti búcsútéren rúgták a labdát, majd a falu összefogásával 1951-ben elkészült a ma is használt sportpálya. Gyermekkori emlékein keresztül idézte fel a focis vasárnapok hangulatát, a mezek mosását, a pálya előkészítését és azokat a lelkes embereket, akik önzetlen munkájukkal megalapozták a sportkör jövőjét.

Emlékszem, anyukám elvárta a fiúktól, hogy szépen kibokszolva hozzák vissza a stoplis cipőket. Később anyu is mosta a mezeket, vagy más lelkes anyuka. Öltöző nem volt még akkor, a focisták teljes „harci díszben”, azaz focimezben, stoplis cipőben jöttek ide a pályára, majd így mentek haza. Az ötvenes évek elejéig sokszor lovas kocsival ment a lelkes csapat, ha más településen volt a meccs. Az ötvenes évek második felében, mivel a falu férfijai bányászok voltak, és busszal jártak munkába, a bányászbusz sofőrje Kovács Pista bácsi vitte a focicsapatot, ha éppen más településen volt a sorsolás alapján a meccs. Az egykori buszgarázs még ott van a Rákóczi utca elején – hangzott el a visszaemlékezésben, majd az lapító lánya így zárta gondolatait: kívánom a somlói sportkörnek, hogy lelkes elődei nyomdokán haladva kövessék példájukat, szerezzenek hírnevet, elismerést a falunak. Éljen a somlói sportkör, további sok sikert kívánok és büszke vagyok rátok, hogy idáig eljutottatok. Halljam sokszor a Zillertaler zenéjét, dallamát, mert az azt jelenti, hogy Somló gólt rúgott. Hajrá Somló, csak a Somló!

Az MLSZ Komárom-Esztergom Vármegyei Igazgatóságának képviseletében Csák Albert grassroots koordinátor, aki nagyjából a nyolcvanas évektől követi a somlói labdarúgás történetét, így méltatta a fejlődést: a járási bajnokságból eljutottak a megyei első osztályba, a sporttelepet tekintve az akkor buckás pályából lett egy szinte NB III-as minőségű, fedett lelátóval ellátott sporttelep. Kiemelte azt is, hogy a járási bajnokságból a vármegyei első osztályig vezető út, valamint a folyamatos utánpótlás-nevelő munka eredményeként Vértessomló mára a vármegye egyik legkiemelkedőbb utánpótlás-nevelő egyesületévé vált, majd az MLSZ nevében a jubileum alkalmából emlékplakettet adott át Richter Tamásnak.

Az ünnepi köszöntőket követően a Kispest Honvéd öregfiúk csapata és a Vértessomló lépett pályára, a kezdőrúgást természetesen Détári Lajos végezte el. Egy ideig úgy tűnt, hogy a házigazdákat saját térfelükre és kapujuk őrzésére kényszerítik a vendégek, de végül egyik csapat sem bírt a másikkal, és 3-3-as öntetlen született. Az ünnepelt egyesület ünnepelt gólszerzői voltak: Kovács Sándor, Gaál Péter és Pető Dániel.